Bánhelyi József gondolatait a Tavaszi Ébredés ihlette:
“Délibábot látni sokak lehetősége.
Nyár, hőség, puszta, dél, déli báb, délibáb.
Egy tünékeny természeti jelenség.
Szemen kívül más érzékszervvel nem észlelhető.
Vagyis mégis.
Ízlelgetve a szót, gondolkodva jelentésén indultam egy előadásra.
Délibáb .?..!?.?..!.
Mit tudnak vajon ők a mai tünékeny eredményekben bővelkedő, azonnali sikerre szomjazó világunkban? Mi az, ami maradandó, kézzel, lélekkel fogható marad.
Megérkezvén célunkhoz mosolyogva, tiszta szívvel és kristály tiszta magyar szóval fogad mindenki. Öröm számomra minden olyan találkozás, ami az anyaország határain kívül élő magyarokkal történik.
Magyarok teljes lelkükből, szellemükből. Magyarságukat büszkén felvállaló magyarok. Mindezt teszik szóval, a legékesebb módon, verseket szavalva, zenével, tisztelve tradícióinkat, eleinket, népünk művészetét. Táncban is csodát adnak. A pörgő forgó táncosokat nézve nehéz eldönteni, hogy szívre dobban a tánc, vagy zenére dobban a szív.
Mindegy is.
Örömtánc teljes egészében.
Mivel nem szakértői szemmel nézem a rendezvény részleteit, így csak magánemberként szólnak szavaim.
Írom, mondom, amit láttam, amit érzek.
Érzem örömüket, mosolyukat, erejüket. Tisztelik és osztják eleink tudását, minden hagyományát. Teszik, mert akarják.
Teszik napról napra évek óta olyan helyen, ahol talán nem is igazán „kell” magyarnak lenni.
De Ők mégis azok.
Az őket körülvevő közegben volt szerencsém több évet, igaz más irányban, munkálkodni, élni.
Nem mondanám, hogy minden adott pillanatban fogadták jól a magyarokat, a magyarságot.
Évszázadnyi közös történelemben nem mindig volt a Magyarság jó szemmel nézve.
Mégis …
Egy pár lelkes emberrel kezdődött ez is.
5 éve, 8 éve, 20 éve. Ki tudja már?
Most pedig Ausztriában, Bécsben, egy nagyon lelkes Magyar közösség alkot, teremt, mutat és büszke.
Környezetük csodálja őket. Először elfogadta, ma már támogatja Magyarságukat.
Teszik magyarként, ugyan olyan csillogó szemmel, mint egy székely, egy csiki vagy kárpátaljai.
Csak róluk kevesebbet szól a média. A magyar média.
Ausztria itt is közel van …
És mást is közel engednek.
Furcsán néztem, talán indiai származású fiatal tevékenységét. Most ő itt segítő, vagy csapat tag, vagy …
Táncos. ! És énekel. Magyarul. Táncban, énekben, energiában eggyé válik mindenkivel. És nem csak ő.
Néhány fiatal, minden magyar „tudásával” Koszonom.Nem tudum. magyarul énekel, magyarul táncol.
Szemem látja. Agyam dolgozza.
Furcsa csoda.
A délibáb hangtalan lebegése az itteni Délibáb tüzével, energiájával és örömével nem hasonlítható.
De nem is kell hasonlítani.
Csak tenni.
Alkotni.
Mutatni.
Büszkének lenni.
Rájuk.
Velük.”
